Nem számítottam arra, hogy három hónap csúszás után pontosan nyitják meg a Margit hidat a (gép)járművek előtt, így lecsúsztam a híd lábánál tömött sorokban álló autósok látványáról. Valószínűleg a dugóban állóknak osztott emléklap egyébként is annak örömére készült,hogy holnaptól ismét lehet dugóban állni a Margit hídon is,így kerékpárosként úgysem kaphattam volna ilyet.
Fél órával később már a viszonylag gyér forgalommal találkoztam. Pedig a világítás mellett még a sárga mellényemet is felhúztam, nehogy ne vegyen észre egy örömittasan áthajtó gépjármű. Egyetlen érdekes momentumot csak egy fehér Porsche nyújtotta, amely eléggé 50+ tempóban hagyott le, hogy kicsit tovább állhasson nálam a hídra felengedő lámpánál a budai oldalon.
A kerékpárút/utak leginkább egy régészeti ásatásra hasonlítottak, így a sötétségre való tekintettel nem kezdetem bele egy Indiana Jones küldetésbe, hogy megállapítsam a múlt emlékeiből a jövőt.
Az aszfalt remek. Sima, ahogy egy új aszfaltnak illik lenni. Jó volt rajta kerékpárral közlekedni. Felejtsük el a tolást és a tekerést a járdán! Használjuk az úttestet, amíg lehet.
