A legújabb felmérés is azt hozta ki, hogy a dánok a legboldogabbak a világon. Persze sok mindentől függ ez, de szerintem a kerékpározásnak is nagy szerepe van benne. Hiszen a mozgás oldja a feszültséget, és az autózással szemben a kerékpározás nem elszigetel, hanem lehetőség van közben rácsodálkozni a világra.
A kerékpározás nekem sok személyes felismerésben is segített. Ráébredtem például, hogy kerékpározni egyáltalán nem félek még a legnagyobb utakon sem, miközben sokan azért nem bicikliznek,mert félnek a fogalomtól. Úgy gondoltam ők alaptalan félelmek miatt nem kerékpároznak. De talán ennél is fontosabb,hogy rájöttem sok mindentől amitől én félek azokat ugyanilyen alaptalan hiedelmek táplálhatják. A félelem ellen a legjobb módszer,ha közel engedjük magunkhoz. Talán Frank Herbert írta le legszebben ezt a Dűnében. " Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelemmel. Hagyom, hogy áthatoljon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."
A kerékpározás sok pozitív élményt is adott. Az idei legnagyobb élményem február 29-én volt, mikor a Bikekitchen-ben kellett a segítő kéz. Az alagúton át mentem és a nap pont úgy állt, hogy a napfény beragyogta az egész alagutat. Nekem ez olyan élmény volt mint az amit akkor érezhettek az emberek, amikor a téli napforduló idején a fénysugár végigment a Newgrange sötétjében. Szavakkal nehéz leírni.
A kerékpározás sok személyes ismertséget is adott. A kerékpározás közösségi élménnyel is gazdagított.
Úgy tapasztaltam tehát, hogy kerékpározni érdemes. :)
Esetleg indulás előtt még Bagdy Emőke gondolatait is meghallgathatjuk.