A kerékpár egyik hátránya a tömegközlekedéssel szemben, hogy nem lehet menet közben olvasni. A napi testmozgás után viszont jól eshet a kényelmes fotelbe elhelyezkedni, és egy-egy könyvvel kikapcsolódni. A tizpercbringa kulturális rovatában a blog témájához kapcsolható könyveket vesszük elő. A néhány rövid részlet talán a teljes mű elolvasásához is kedvet csinál.
Az első könyv, Paul van Herck: Viszlát jövő plutónap! műve. A holland szerző 1973-ban publikálta kötetét, amikor dübörgött a motorizáció, bár épp beütött az olajválság. A főhős, Sam 2050-be kerül, ahol rögtön meggyűlik a baja a közlekedéssel.
"Kisvártatva a műúthoz érkezett. Nem látott semmi változást korához képest. A kocsik még mindig ronda fémdobozok voltak, négy keréken szaladtak és büdös gázokat eregettek magukból. A négy sáv helyett azonban most húszat vagy talán harmincat is látott. Az elsüvítő végtelen kocsiáradatban lehetetlen volt megszámolni őket. Így kellett lennie – mormolta Sam."
"Nem tehetnek róla. Én például már vagy hat éve nem láttam gyalogost. Gondolj bele, mekkora dolog ez annak, aki mondjuk csak egyszer lát ilyet életében."
"-Inkább beszéljünk arról, hogy miért hajnali négykor reggeliznünk?
- Ó, hát ez sem tudod? Azért, te lüke, mert dolgoznom kell, és neked állást kell keresned a városban.
- Melyik városban? Párizsban?
-Hogyhogy?
- A Város – magyarázott Sam türelmesen – csak három mérföldre van innen.
- Persze. Éppen azért kell legkésőbb fél ötkor elindulnunk, hogy kilencre beérjünk.
- A kedvemért nem lehetne inkább lesétálni ezt a távot? Akkor fél óra alatt odaérnénk.
Susan tágra nyílt szemmel bámult rá.
- Már mondtam neked tegnap, senki emberfia nem gyalogol!"
"Susan kigördült a kocsival a garázsból.
- Ez a járgány utolsó napja – jegyezte meg. – Még ma beszolgáltatom a hatóságoknak.
Sam vizsgálta a kocsit. A karosszéria ragyogott, a fémszerelvények vakítóan csillogtak-villogtak.
- Nem látom, hogy olyan rozoga lenne – állapította meg.
- Ne hülyülj – mondta Susan, miközben bekapcsolta a gyújtást. Ma este kijön a jövő heti modell. Csak nem gondolod, hogy kiröhögtetem magam egy múlt heti tragacsban?
Sam inkább hallgatott bölcsen."
Abszurd történet? Meglehetősen. Mégis egész hasonlót tapasztalhatunk mi is 2010-ben, és töretlenül hiszünk benne, hogy egy újabb aszfaltcsík gyógyírt ad problémáinkra.